Az első szállás - még itt Magyarországon

Az útról a későbbiekben még teszünk fel képeket, az esetleges nyilvános beszámolókról előzetes értesítést, úgyhogy olykor még érdemes lesz ránézni a lapra!

 

 

A fiúk július 9.-én este 6 órakor érkeztek a szegedi Széchenyi térre.

 

Az út támogatását köszönjük a következő szervezeteknek:

  

 

 

www.thenorthface.com

 

 

 

 

 

 

 

 

www.maniac.hu

 

 

 

 

www.idc.hu

 

 

 

 

 

 

www.mozgasvilag.hu

 

és a Kalandakadémia - Hídvégi Üstös Pál

www.kalandakademia.hu

A következő képek érkeztek Pekingből a srácokról. Köszönet érte az MTI munkatársának, Bodnár Balázsnak!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

2007.07.04 péntek

Csubi délután: A Magyar Távirati Irodától jön egy riporter holnap, hogy írjon rólunk. Azt mondta, ez jobb történet, mint a Lénáé, és külön örült neki, hogy ő lehet az első, aki erről ír. Talán fotó is készül majd rólunk Pekingben. A Magyar 1 tv-t úgy tűnik, hogy nem érdekli a történetünk.

Gézu 11.30: Ma végre tudtunk sétálni. Délelőtt volt egy nagy vihar, de utána elmentünk a Kultúra utcájába. Ez a neve. Itt leginkább könyvesboltok vannak. Aztán csavarogtunk a sikátorokba. A furcsa az, hogy itt sosem kék az ég, lehet, hogy a nagy meleg miatt sok a pára, így mindig opálos a nap. Itt nem lehet éhen halni, minden ház aljában árulnak ételt. Jégkrémet eszünk sokat, csak 1 jüan, így jégkrémárustól jégkrémárusig elvagyunk. A telefonom állandóan be van kapcsolva, ezért most már hívhatsz bármikor, csak ne felejtsd el, hogy itt 6-7 órával később van.

2008.07.03 csütörtök

Csubi délután: ma találkoztunk Lénáékkal, nem voltak túl vidámak, nem hitték el, hogy ennyi idő alatt lebicikliztük a távot.

Gézu 12.30: Reggel elindultunk várost nézni, de olyan meleg volt, és olyan nehezünkre esett a gyaloglás, hogy visszafordultunk és inkább pihentünk néhány órát. Kora délután újra nekivágtunk, de most már biciklivel (amit közben megjavítottam), mert a lábaink használhatatlanok. Olyan meleg van, mintha egy hatalmas hajszárítóból fújnának ránk. Elmentünk a nagykövetségre, ami kb. 10km-re van a szállásunktól, ahol találkoztunk a nagykövet asszonnyal meg később Lénáékkal is. Most egy nagyon kínais bevásárló utcában vagyunk, tele vannak a árusok ínyencségekkel, de a gyomrunk még mindig nem tökéletes, így csak tésztát merek bevállalni. „Az nem kígyó, hanem angolna” (ez közben Csubinak szólt). Szóval ma is pihi.

2008.07.02. szerda 

Gézu 14.00: Most már biztonságban vagyunk. Találkoztunk dánokkal, akik ajánlottak nekünk szállást, de az tele volt, onnan tovább küldtek, de ott nem engedték be a bicikliket, így ismét tovább küldtek. Ez a hely viszont szuper, a bicikliket is beengedik, teljesen kínai, minden díszes, faragott, hagyományos kinézetű, tiszta és szép, és főleg nagyon olcsó: 60 jüan/fő.

Az erőnk kb. annyi, mint egy csecsemőé, a kezünket is alig bírjuk megemelni, és ezt bátran mondhatom Csubi nevében is. Csak ráülünk a biciklire, aztán valahogy belendítjük, és megyünk. Ma is 160-at jöttünk, miközben volt két defektem. Holnap majd megszerelem, aztán megkeressük a repülőteret. Itt hiába is kérdezünk bárkit, tiszta gyagyásak. Tudok pár szót kínaiul, mondom a boltba, hogy mit akarok, ő meg csak néz. Aztán rámutatok arra, amit szeretnék és ő elmondja ugyanazt, amit én mondtam. Olyan is volt, hogy adott egy papírt, hogy írjam le  és nem leírtam neki, hogy: „nápolyit akarok, ja meg ücsükét is”, aztán meg csak ismét nézett. Szóval nehéz ezekkel. De a lényeg, hogy most már biztonságban vagyunk.

Csubi 12.25: MOST VAGYUNK ITT A TIENAMMEN TÉREN A LEGBELEBB BELVÁROSBAN!

 

/A kilométeróra 10 188 km-t mutat!/

 

Csubi reggel: Pekingben leszünk hamarosan, jól elfáradtunk. Úgy néz ki, hogy sikerült megcsinálni!

 

/Olvassátok el a kommentek között Dudva két versét az útról! Köszi Dudva, állat vagy! (szó szerint) - Csubiné Boglárka/

2008.07.01 kedd

Csubi délben: Tegnap 150 km-re voltunk Pekingtől, ma 150 km-re vagyunk Pekingtől. Ahol tegnap megszálltunk, ott mondták, hogy melyik úton induljunk el. Az autópálya mellett vezet egy vékony út, azon menjünk. Kerestük az utat, és találtunk egyet. De az nem az volt. Délre kellett volna mennünk, az út meg végül kelet felé vitt. 50 km után elértünk egy városba. Gondoltuk, ha már itt vagyunk, megyünk tovább még egy kicsit, mivel a térkép szerint erre van a kínai nagy fal is. Kérdezősködtünk a városban, de mindenki csak értetlenül nézett ránk. A nagy falat sem tudtuk elmagyarázni. Rajzolgattunk téglákat, falat, de mindenki csak rázta a fejét. Végül egy boltban egy értelmesebb csaj elirányított, hogy erre felé nincs a nagy fal (bár a térkép azt mutatja)/valahogy úgy mondják: pá dáviá/, menjünk csak vissza, és majd onnan Peking felé. Visszafordultunk, a mai nap szívás volt. Az útjelző táblákat sem tudjuk kisilabizálni. Próbáljuk a táblákon a jeleket egyeztetni a térképen levővel, hogy egy mikrobi és egy svájcisapkás tévé melyik várost jelentheti, de semmi sem egyezik.

Egész nap esett az eső, és Peking felé semmit sem haladtunk.

Gézu: Ma nem megyünk be Pekingbe. Nem sikerült megtalálnunk a legrövidebb utat, így feljöttünk északra a hegyekbe kirándulni, hogy megnézzük a világörökség részét képező falat, de az itteni falvakba senki nem tud róla semmit. A műholdról látszik, de innen nem :)  Aztán sikerült találnunk egy értelmesebb tekintetű boltos csajt, aki elmagyarázta, hogy menjünk vissza 5 km-t és majd onnan vezet út a falhoz.

Ma 90 km-t mentünk és 20 km-t távolodtunk Pekingtől, így most 170-re vagyunk. Szemerkél az eső, ezért ma már nem megyünk tovább. Itt vagyunk egy boltba, ahol minden el akarnak adni nekünk, egyszerűen nem értik azt, hogy elég. Minden olcsó, csak már nem merünk megenni semmit, ami nem csomagolt. Ja és ma lekapcsoltak bennünket a rendőrök is, kb. fél órát vártunk, amíg jött valami fejes és megnézte a vízumunkat, aztán elengedtek.

Szóval holnap Peking.

/Ez meg nincs sehol:

2008.06.30 hétfő

Gézu 11.30: Megállított bennünket az eső, egy félig kész házban táboroztunk le. Délelőtt fülledt meleg volt, aztán egy kiadós jégeső jött, amit éppen megúsztunk, mert behúzódtunk egy boltba. Utána mentünk kb. 150-et, amikor ismét megállított az eső, és amint letáboroztunk újra jégeső jött. Még kb. 150-re vagyunk Pekingtől. Itt nagyon koszosak a városok, minden csupa por, még a bőrünk is megfeketedett az út porától, szemünk-szánk is tele van. Az ulanbatori kínai nagykövetünk állításával ellentétben az emberek nagyon barátságosak, mindig mosolyognak ránk (meg bámulnak), fényképezkedni akarnak velünk, és ajándékot adnak: ha boltba vásárolunk, akkor plusz valamit, az étteremben ingyen kenyeret, az utcán palackos vizet. A térképeken rajzolt kínai nagy falat viszont nem láttunk sehol, láttunk ugyan újjá épített részt, de az eredetit sehol. Csubi már megint egy kicsit jobban van, de most engem is kerülget valami. Holnap Peking.

 

 

/Az időeltolódás jelenleg 7 óra, tehát az itteni déli időpont náluk már a kora estét jelenti/

2008.06.29 vasárnap

Gézu este: A selyemúton vagyunk. Ma két eső elől menekültünk meg, amikor láttuk a nagy felhőket, fedél alá húzódtunk. Bementünk egy boltba, alig voltak benn vásárlók. Aztán hirtelen nagyon sokan lettek, gondoltuk, hogy hirtelen milyen sok vásárló lett. De nem, ezek vagy huszan bejöttek utánunk felnőttek, gyerekek, nézni, hogy hogy nézünk ki, mit csinálunk. Folyton elállták az utat, és csak bámultak, egy szót sem szóltak. Amikor elindultam feléjük, akkor meg szétrebbentek, elszaladtak. Kicsit fárasztó, hogy mindenhová egy kisebb alakulat követ. Mongóliában is megnéztek, de nem bámultak ennyire.

Peking még 300 km-re van, de most pihenünk egyet. Ahogy számoltuk, 57 nap folyamatos biciklizéssel el tudunk jutni Pekingbe. Eddig egy pihenőnapot tartottunk, most itt is maradunk egy napot, hátha Csubi jobban lesz. Mostmár ha napi harmincvalahány kilométert gyaloglunk, akkor is eljutunk Pekingbe. Ma, mivel Csubi elég rosszul van, az itteni jó utakon is csak 160 km-t haladtunk. Az eddigi átlagunk a sivatag előtt 180 km/nap volt, a sivatagban végigtekert egy hét alatt viszont egy kicsit belassultunk, így az átlag is csökkent.

A nagy falat még nem láttuk, csak több kicsi falat.

Ha Pekingbe érünk, még mindig lesz pár napunk nézelődni, és aztán irány haza!

2008.06.28. szombat

Gézu este:Pekingtől 500 km-re vagyunk. Csubi megbetegedett, nagyon fáj a hasa. Most egy kis kínai településen vagyunk. Szállást 100 yüan-ért kínáltak. Mondtuk, hogy ennél sokkal szebbet kaphattunk volna 80-ért. Később levitték az árat 20 yüan-ra, de végül ingyen aludtunk, azt mondták, hogy annyira szarul néz ki, hogy inkább aludjunk ott ingyen, minthogy sátrazzunk, vagy továbbmenjünk. Ezen a területen elég szegények az emberek.

Itt is sokan bicikliznek, integetnek, lelassítanak a járművek, és belebámultak a pofánkba. Ha megállunk, kisebb csődület támad, lehet, hogy nem láttak még fehér embert? Egyáltalán nem ellenségesek az emberek, a rendőrök is kedvesen integetnek. Aggódtunk, mert az a hír járta, hogy a határ és Peking között nem lehet biciklizni, de mondom, még a rendőr is mosolyogva integet.

2008.06.27 péntek

Csubi kora reggel: Pár óra és a kínai határnál vagyunk. Aránylag jól bírtunk menni, bár Cajg óta nincs rendes betonút, gyakorlatilag csupa por és homok minden.

 

Gézu 7.30: 1 km-re vagyunk a kínai határtól. Nem tudom hogy tudunk átmenni, egy mongol rendőr azt javasolta, hogy szájunk kocsira, amíg átmegyünk. Mongóliában is szívtunk jó sokat. Ulanbatorig áztunk és fáztunk, Ulanbatorban is esett. Onnan aztán nincs tovább út, csak por. A Gobiban végig jött fölöttünk egy felhő. Volt olyan mocsár, hogy még egy teherautó is elakadt. Itt még bevásárolunk, mert azt mondják odaát minden drágább. Most meg megint állati meleg van. Nem tudom mit mondhatnék, Mongóliáról még sok mindent majd otthon. Már csak 12 nap.

 

Gézu délelőtt 10 óra: Átértünk. a határról vissza kellett mennünk a városba (ami 500 m-re van a határtól) és ott a főtéren fogadtunk egy UAZ-t, aki átvitt bennünket az első kínai városig, ami kb. 5km-re van a határtól. A kínaiak nem engednek be a határon senkit se gyalog, se biciklivel, csak kocsival lehet átmenni, ezért vannak erre szakosodott gépjárművek. Ezt a mongol határőr mondta. Az üzlet kb. 5000 Ft-ba került. Az állunk viszont leesett. Ez csak egy kis kínai határváros, mint Röszke, ez is a sivatagban van, mint a mongol oldal, de itt aszfalt van, az utcákon bokrok és fák, amiket locsolnak, utcai lámpák, márványborítás, csarnok és futószalag. Az utcán rengeteg az autós, de még több a biciklis.

2008.06.25 szerda

Csubi délben: Még két hét, és megyünk haza! Itt nincsenek utak, elsüllyedünk a homokban, ráadásul 24 óra alatt 8 defektünk volt. Most érünk be Saynshand-ba. Előreláthatólag szombat este érünk a mongol-kínai határra, de nehéz jósolni a körülmények miatt. Itt sivatagban nem nagyon van térerő.

2008.06.22. vasárnap

Csubi: Szombat délután és vasárnap a mongol fővárosban voltunk. A vendéglátóink szerint csodát tettünk Ulánbátorban 5 éve nem esett ennyi eső. A vendéglátóink sok szépet mutattak nekünk, a szállást és a kaját fizették. Akik segítettek nekünk Ulánbátorban: Luvsan Purevkhuu, U. Ashkhuu, U. Enkhtugs, M. Jaczkovics.

A kínai határon való bejutás izgalmas lesz, mivel Léna is úgy kapott vízumot, hogy az északi határ és Peking között tilos biciklizni, és így vonatra kell szállnia. Mi nem szeretnénk. Ha másképp nem engednek be az országba, akkor a lehető legrövidebb távolságot akarjuk csak vonatozni, de a mongol vendéglátónk igyekszik kitalálni valamit.

 

A mongol vendéglátó levelét idemásolom, javítás nélkül. Pár évig itt tanult Magyarországon, és itt is tanult meg magyarul beszélni, a magyarországi mongol konzul ajánlásával vettük fel vele a kapcsolatot. A levelét nem javítgatom ki, hiszen érthető:

 

Luvsan Purevkhuu /Ulánbátor/:A fiukkal a varos kozpontban megjelolt helyen talalkoztam Szombaton este ugy 7 ora tajban.
Onnan mi mentunk a Magyar Koztarsasag Pekingi Nagy Kovetsegenek Ulanbatori Hivatalra.
Ez volt 5 perc gyaloglasnyi tavolsagra attol a ponttol ahol mi eloszor talalkoztunk. Ott a hivatal vezetoje Nagy Kovet Jaczkovits Miklos Ur vart bennunket. Ott a Nagy Kovet Ur fel bontotta egy uveg "Absolut" nevu vodkat hogy meg koccantsunk a fiuk altal produkalt absolut teljesitmenyre. Hat igen ez valoban hihetetlen teljesitmeny.

40 nap alatt meg tenni 9000 km utat ez nem minden napi teljesitmeny. Ez egy sportolo kerekparosnak is becsuletere valna. Ok hajtotta  a teljesitmenyt. Ok egy celt tuzott ki maguk ele hogy 60 nap alatt biciklin Szegedrol kiindulva elerni Pekinget Ukrainia, Oroszorszag, Mongolian keresztul Napi  200-300 km-t bicikliznek az osszes comfortot felre teve, mostoha  korulmenyek kozott.  A fiuknak ez a kitartasa,  szivossaga, celratorusege  pelda lehet sok  magyar  es nem magyar fiatal  embernek,  kamaszkoruaknak.

Mi meg tiszteltunk a fiuk altal produkalt  teljesitmenyt es vendegul  lattunk  oket ket  napra. Belvarosban  elszallasoltunk  egy vendeghazban  2 napra. Es az elso este vittunk oket egy Magyar gyors etterembe.

Vasarnap delelott mi meg latogattunk Neprajzi muzeumot ahol a dinosaurt lattunk utana mi elmentunk Nemzeti tortenelemi muzeumba. Delben a tisztelt nagy Kovet ur adott az ebedet a fiuk tiszteltere. Delutan  mi mentunk  egy kis ajandekot vasarolni  a Kozponti  Aruhazba. Utana  oket  elkisertem  a szallasukra. Vasarnap egesznap esett az eso azert mi nem tudtunk korul nezni varosban

Hetfon kora reggel 8.30 korul en elbucsuztam toluk  pont azon a helyen  ahol eloszor talalkoztam hogy egy centivel se kurtitsam a biciklistak uthosszat.

 

2008.06.20 péntek

Csubi reggel: Darhanban vagyunk, nagyon-nagyon jó itt!

/Ennyi az üzenet. A sok nyűgös, fáradt nap után végre valamitől fel vannak dobva./


Csubi 14.40: Elmondhatatlanul szép Mongólia! Találkoztunk egy mongol magyarral. Holnap Ulánbátorban leszünk.

Csubi este: tegnap majdnem megfőttünk, aztán leesett az eső, azóta meg fázunk. Reggel arra ébredtünk, hogy kívülről kicipzározták a sátrunkat, és beköszönt egy kis mongol srác, aki lovon érkezett oda. Egész nap esett az eső, a domboldalban ott ázott vagy 30 teve. Indulás után rögtön kiszakadt az egyik küllőm, Darhanban segítettek megjavítani. Találkoztunk egy mongollal, aki Magyarországon élt sokáig. Azt mondta, hogy a mongolok és a magyarok testvérek. És ők ezt mind így gondolják, többen is ezt mondták. Meghívott minket enni egy étterembe, ahol rengeteget ettünk, majd amikor azt mondtuk, hogy szeretjük az édességet, akkor hozott nekünk egy egész tortát. Most Buruunhaará-ban szálltunk meg egy panelházban egy lakásban, ketten kb. 1000 Ft-nyi összegért. Mongólia egyszerűen gyönyörű, az emberek nagyon barátságosak és segítőkészek. Holnap Ulánbátorban leszünk, és eltöltünk ott egy napot.


/Mongóliáról találtam egy-két szép képet a neten, valami hasonló tájat láthatnak ők is.
Egyenlőre olyan képeket nem tudok feltenni, amiket ők küldtek volna, hiszen amerre ők járnak, nem tudják használni a netet, a nagyobb települések belvárosaiba pedig nem mennek be csak azért, hogy internetkávézót keressenek, inkább haladnak tovább, hogy teljesítsék a távot.
Tehát egy-két szép kép Mongóliáról:
































































































































 

2008.06.19

Csubi reggel: Most megyünk át Mongóliába, két nap múlva Ulánbátorban leszünk, aztán jöhet a Góbi! Nagyon el vagyunk már fáradva.

2008.06.17 kedd

Gézu este: A Bajkál-tó keleti partján vagyunk egy folyó deltájánál, Ulan Ude előtt 50 km-rel. Éjjel ránk deresedett a ruhánk. Valószínűleg csütörtök este elérjük az orosz-mongol határt, és kb. szombaton érkezünk Ulánbátorba.

Csubi: A Bajkál gyönyörű, de a hegyei brutálisak, az erőnk annyi, mint egy csecsemőnek, de azért ma is mentünk 200-at. Peking még 1900 km.



Ulan-ude környéke:























Ulan Ude-ban is Lenin fogadja a látogatókat:

2008.06.16 hétfő

Gézu 16.30: A Bajkál-tó keleti partján vagyunk. Délről kerültük meg a tavat. Ma is jól eláztunk. Ma 170-et mentünk, amiből 80 km hosszú meredek emelkedő volt. Minden évszakot megéltünk, mivel az emelkedőn fölfelé fürödtünk a saját izzadságunkban, lefelé pedig jeges esőt kaptunk az arcunkba. Most kb 10 fok van. Jobbról a havas hegyek látszanak, balról pedig a gyönyörű, átlátszó és teljesen sima tó. Ez itt az orosz Riviéra. Azért a szélén egy jó nagy gyár okádja a füstöt, és közelebbről látszik a szegénység és a szemét. Nagy előny viszont, hogy nincs szúnyog.

Nyári kép a Bajkál-tóról:























egy téli:


















Körös-körül csupa hegy:

2008.06.15 vasárnap

Gézu délben: Irkutszk után vagyunk 50 km-rel, a Bajkál tó felé haladunk. Mindenütt fenyőerdő, hegyvidék, eső és hideg, kb 14 fok van.



/szerk.: Irkutszkról azt írják, hogy "Szibéria Párizsa". A város a Bajkál-tó kapuja.
Egy-két képet megérdemel a környék:

A Bajkál-tó és környéke:




























Irkutszk






















Gyönyörű katedrális, előtte egy izgalmas tócsával:
























A Transszibériai Expressz egyik csinos állomása az irkuszki:

2008.06.13 péntek

Gézu: Irkutszk előtt vagyunk 400 km-rel. Iszonyatos utak vannak, volt, ahol csak 5-tel tudtunk menni. Mondták nekünk, hogy Krasznojarszk és Irkutszk között van egy 300 km-es útszakasz, ami rosszabb, de erre nem számítottunk. A töltés teteje sztráda ehhez képest, és ez egy nemzetközi út. Szerencsére volt 2 száraz napunk. Az eddigi átlagunk 182 km és most elkezdtünk kényeskedni. Most is elbújtunk az eső elől. Összesen 7200 km-t mentünk. Eddig már kétszer mentünk 303-at, másodszorra tegnap.

2008.06.12 csütörtök

Csubi: Irkutszk előtt 500 km-rel vagyunk. Sok helyen nincs út. Tegnap pl. 90 km totál földút volt. De azért 300 km-t mentünk. Mokány kaptatók vannak ám erre!
Jól vagyunk, az emberek rendesek. Ha a biciklik bírják, tuti odaérünk.

2008.06.10 kedd

Csubi: Eddig 6510 km-t haladtunk. Irkutszk még 950 km-re van. Krasznojarszk-ot elhagytunk.


Ide írom utólag az előző nap eseményeit, időrendben:

36. nap
2008.06.09 hétfő

Gézu 17:17: Kraszonojarszkban vagyunk, ma is esett. Az éjjel nem bírtun kaludni semmit a szúnyogoktól. Ma is mentünk 200-at, így már 117-es átlag is elég a hátralevő időre.

35. nap
2008.06.08 vasárnap

Gézu: Az M53-as úton haladunk dimbes-dombos-hegyes terepen. Egy út alatti csőben vackoltunk le, itt éjszakázunk, szúnyoginvázióban. 202 km-t mentünk, Krasznojarszk előtt vagyunk kb 200 km-rel. Ma nem esett ,de a szél sem kedvezett nekünk. Kb még 3600 km van hátra, amire a napi 120-as átlag is jó lesz. Szemmel láthatóan lefogytunk.

2008.06.07. szombat

Gézu: Novoszibirszk és Krasznojarszk között vagyunk félúton, Kamerovo után. Ma 180 km-t mentünk. Délelőtt szép idő volt, de 2 után beborult és megint szétáztunk. Iszonyú sok a szúnyog, és kullancsok is vannak. Itt már 6 óra az időeltolódás. Otthoni idő szerint 23:28-kor  itt már világos van.

Csubi: Nincs már hátra 3800 km se, túl vagyunk a 6000-ren

2008.06.06 péntek

Csubi: Iszonyatos napunk volt, nem láttuk az utat se, úgy zuhogott. Millió a szúnyog, és hideg van. Mindenünk nedves. Irkutszk már ki van írva a táblákra, kb 1700 km-re lehet. Most Kemerovo előtt vagyunk.

2008.06.05. csütörtök

Csubi: Novoszibirszkben vagyunk. Olyan, mint London, nagyon nagy.

2008.06.04. szerda

Gézu: Szibéria még mindig ugyanolyan: fás-bokros-mocsaras. Ma 222 km-t mentünk a semmiből a semmibe.
Novoszibirszk előtt vagyunk 125 km-rel. Letáboroztunk, a szúnyogok lerágnak

2008.06.03 kedd

Gézu este: Ma ismét Szibéria, más semmi. Az eső esik, nincs más dolgunk, így 303 km-t mentünk.

Csubi: eddig 4 kerék ment tropára. Most Omszk és Novoszibirszk között vagyunk félúton

2008.06.02 hétfő

Gézu délután: Omszkban vagyunk. Találtunk egy kerékpár szervízt, ahol csak felnit tudtunk venni, így újrafűztük a kereket, kicentíroztam, láncot is cseréltünk. Tehát megcsináltuk a teljes félidős szervízt. Még ma ki akarunk jutni a városból, hogy letáborozhassunk. A városban jó áron lehet élelmiszerhez jutni, így annyit veszünk, amennyit csak el bírunk vinni. Az út menti café-k jóval drágábbak. Irkutszk felé megyünk tovább.

Csubi este: Omszk után vagyunk egy kicsivel. Km-re 5000 fölött, és 5 órával előrébb

2008.06.01 vasárnap

Csubi délután: 250 km mára, de lehet, hogy több. Omszkban venni kell egy új kereket előre is.

este: 257 km lett végül. Itt 4 órával több van. 37 nap múlva hazamegyünk!


Gézu este: Ma 257 km-t mentünk, mert az idő ma jó volt, csak az út nagyon rossz. Csubi első kereke elrepedt, nekem pedig hasmenésem van. Omszk előtt vagyunk, eddig összesen 4950 km-ünk van. Szibéria egyébként nagyon kellemes, barátságos, a Kiskunsághoz hasonló fás, ligetes vidék. Csak itt mindenütt nyírfa meg fenyő. Otthoni idő szerint itt hajnali 1-kor kel a nap és 2-kor már jócskán melegít, így mi is útra kelünk. Este pedig 6 körül sötétedik be. Egyébként jócskán van itt forgalom: egy francia futót előztünk meg ma, és hallottunk róla, hogy előttünk 2 lengyel kerekes halad

2008.05.31 szombat

Csubi reggel: Omszk előtt vagyunk 500 km-rel. Nemsokára félúton vagyunk, ez már Szibéria. Ha minden jól megy, akkor kb 2 hétre vagyunk Irkutszktól. Tegnap megint 200-at mentünk. Velünk ez történik.

Gézu: Ma 180 km-t mentünk. 335 km-re vagyunk Omszktól. Szarrá áztunk, fáztunk, pedig sapkában és kötött kesztyűben nyomjuk. Itt nincs se bolt, se település az út mentén. Egy café-ba meghívtak minket egy rostos üdítőre, amivel már jó néhány napja szemez Csubi, de a mi pénztárcánkhoz képest túl drága.

2008.05.29 csütörtök

Csubi délelőtt Itt vagyunk Kurgan előtt. Szétrepedtek a felnik, kiszakadtak a küllők, de mostmár minden jó.


Gézu délután: Tegnap este vihar volt, de Kurganban már jó az idő. Egy étteremben vagyunk, ahol beértük a horvátokat, akik nagyon jól fel vannak szerelve mindenfélével és pénzzel is. Interneten keresztül megtudták, hogy még néhány napig ilyen rossz lesz az idő, és talán holnap már nem esik. Az 51-es úton haladunk tovább, hogy kikerüljük Kazahsztánt. Ma szerencsés napunk volt, mert a hamionosok meghívtak bennünket sütire, a horvátok meg palacsintára.

Este: Juranis nevű településen vagyunk Szibériában. Az út mentén sehol a világon semmi nincs. Az eső rosszabb, mint tegnap. A benzinkúton próbáltunk ennivalót venni, de nem kaptunk. Meghallotta ezt egy házaspár: Szergej és Natasa, akik meghívtak bennünket "teára". Én (perfekt orosz) rögtön megkérdeztem, hogy alhatunk is? Persze azért kellett vodkát inni és szalonnát enni. Közben kiderült, hogy Szergej judo edző, és a házuknál levő dojo öltözőjében foguk aludni. Több, mint 30 gyerek cselgáncsozik itt.

2008.05.27 kedd

Gézu: Ma jó napunk volt. Átkeltünk egy 1754 m magas hágón a felhőbe, ahol tél volt és zimankó. Onnan pedig leereszkedtünk a tavaszba. 190 km-t mentünk, még a szél is támogatott. Igaz, ma is defektet kaptam és centíroznom is kellett. 

Csubi: Eddig 4000 km-t mentünk, most keltünk át egy hágón.

2008.05.26 hétfő

Gézu reggel: Ma még áztunk
Délután: Azt hittük, hogy már átkeltünk az Uralon, de egy helyi lakos mondta, hogy ez még csak az "Uralocska" volt. Tehát előttünk az Ural, szakad az eső, sár, iszonyú sok fröcsögő kamion. Csurom vizesek vagyunk és elegünk van. Ma csak 108 km-t mentünk. A caféban megettünk egy-egy adag tésztát, kását és rizst. Igaz, ez csaknem 800 Ft, de meleg víz is van a mosdóban.

2008.05.25 vasárnap

Gézu: Átkeltünk az Uralon. Egész nap látszott a leheletünk, 2 órán át áztunk. Itt már 4 óra az időeltolódás. Baskírnál 4 adag ételt bevágtunk fejenként, 2 tésztát és 2 krumplit. Ufát már elhagytuk, Cseljabinszk következik, ami már Szibéria kezdete. Híd alatt ütöttünk tanyát, sok a szúnyog.


/kis kiegészítés: nem csak Ufát hagyták el, hanem a fényképezőgépet is. Ha valaki Ufában jár, és megtalálja a gépet, kérem jelentkezzen :(/

2008.05.21 szerda

Gézu 18.25: Egész nap főttünk, majdnem éhen haltunk, majdnem szomjan vesztünk. A falvak legalább 5 km-re vannak az úttól, és bizonytalan, hogy lehet-e kapni valamit, ezért meg sem próbáljuk. Az út mellett csak benzinkút van, de szerencsére rájöttünk, hogy ott is lehet kapni tejet. Aztán találtunk egy helyet, ahol lehetett kapni tésztát. Ahogy végeztünk, feltűnt, hogy Csubi kerekén a küllő kiszakadt, a felni szétment. Az ukrán felnihez nincs szerszámunk, és a legközelebbi város 250 km-re van. Majd megdöglöttünk, de azért jól haladunk. Tegnap 205 km-t mentünk, ma talán lesz 180. Az utak nagyon rosszak, bár azt mondták a helyiek, hogy ez a jó út. Itt már most megy le a nap, de reggel már fél ötkor kel, és mi úton vagyunk.

2008.05.20 kedd

Csubi délelőtt: Szaratov alatt vagyunk 80 km-rel

Gézu: A Volga ázsiai oldalán haladunk. Egy ember kipótolta a pénzünket, egy boltos ajándékba adott almát és fagylaltot, és másoktól is kaptunk ajándékot és vizet is. Kánikula van, a víz a legnagyobb probléma.
Tegnap 180 km-t mentünk. Ma este Marx és Engels között fogunk tábort ütni.

2008.05.18 vasárnap

Gézu 16.20: Volgográd közepében vagyunk, a szökőkútban fürdenek a gyerekek. Lenin szobor mindenütt. A környék idáig eléggé lepukkant, de nem annyira, mint Ukrajna. Úgy hallottuk, hogy egy francia csoport 6 napja haladt itt át. Tegnap 190 km-t tekertünk, így az átlagunk napi 177 km. Innen Északkeletnek megyünk.

Csubi délután: Itt vagyunk Volgográdban, a Mamajev-kurgánnál. 2500 km-t tettünk meg eddig, kb az út egynegyedét. Mindenütt vörös csillag, és sarló-kalapács.

2008.05.17. szombat

Gézu: Volgográd előtt vagyunk 200 km-rel. Végre sikerült egy folyóban megmosakodnunk. A dollárt nem tudtuk beváltani, csak a hrivnyát. Tegnap 174 km-t mentünk a határetkelés miatt. Az idő jó, 22 C fok körüli. Itt teljesen más a vidék, mint Ukrajnában. Ott úton-útfélen falvak jöttek, itt hosszú egyenes utak a végtelenbe, mint az amerikai filmekben. Kétoldalt csak a puszta, a települések messze vannak az utaktól. Ez problémássá teszi az élelmiszer beszerzését.

2008.05.16 péntek

Gézu: forró orosz nyár

Csubi: Oroszországban vagyunk! El sem hiszem. A határőr félreállított minket, és elvitte az útlevelünket. Idegességünkben egy zacskó nápolyit megettünk. Amikor visszajött, megkérdezte, hová megyünk. Mondtuk, hogy Volgográdba. Erre megkérdezte: és aztán? mondtuk, hogy Szaratov. - És aztán? Így szépen rendre kikérdezett, mi pedig kénytelenek voltunk felsorolni a városokat. Bizonyára látta az útlevelünkben, hogy még egy mongol és egy kínai vízum is ott virít a következő 2 hónapra. Mosolygott, és utunkra engedett. Nagyon megkönnyebbültünk.

2008.05.15. csütörtök

Gézu: Tegnap 215 km-t mentünk. Donyecken túl vagyunk, kb 100 km-re a határtól. Holnap átmegyünk Oroszországba. Donyeck egy világváros, csak annyi a különbség, hogy cirill betűs. Utána viszont, mint az út a pokolba. Minden fekete és kormos, az emberek, az utak, minden-minden. Nagyon nyomasztó.
Donyeckben egy férfi lefényképezett minket és majd elküldi Bogi e-mail címére. /lassan egy hónapja, de a fénykép még nem jött át/

2008.05.12 hétfő

Gézu: Kirovohrad előtt vagyunk. Ma először száraz időbe indultunk el, de épp az imént ismét megáztunk. Ma gyönge voltam, mint a harmat. Az éjjel erdőben aludtunk, lassan már jó volna fürödni, de piszkosul hideg van. Mindig fázunk, eddig csak egy napunk volt, hogy nem áztunk bőrig. Donyeck felé megyünk tovább.

2008.05.11. vasárnap

Gézu: Átkeltünk a Kárpátokon, Umany előtt vagyunk 60 km-rel. A térkép szerint ez alföld, de itt az alföld is hullámzik. Ma csak szemerkélt az eső.

2008.05.09. péntek

Gézu: Tegnap egy elhagyott házban aludtunk. Nagyon huzatos volt, de legalább tüzet tudtunk rakni. Ma egész délelőtt áztunk. Még csak 40 km-t mentünk, mert Csubi felnije szétrepedt. Itt most a Győzelem napja ünnep van, de szerencsére sikerült egy kb 20 évvel ezelőtti típusú menetes racsnis kereket vennünk, így most szerelünk.

2008.05.08 csütörtök

Gézu: Tegnap 155-öt mentünk, mint az űzött vadak viharban, hidegben. Nagyon rossz az idő. Bejöttünk a Kárpátokba, Kolomija környékén vagyunk. Tegnap egy faluban behúzódtunk egy pajtába, de megsajnáltak és behívtak bennünket a házba. Itt is a földön aludtunk, de legalább vödörben tudtunk fürödni, és a kemence is meleg volt. A vízhólyag 3 nap után kiszakadt a fenekemen.

2008.05.07 szerda

Gézu délben: 60 km volt eddig ma. A Tisza völgyében indultunk a Kárpátokon át. A táj egyáltalán nem ijesztő, a hangulat "balkáni", olyan, mint egy zsibvásár. A boltokban minden van, a kenyér olyan, mint otthon. Csubi nagyon lelkes, jókedvű. Már majdnem túlságosan is. Egy benzinkútnál kitett asztalnál ebédeltünk, egyik oldalt a Kárpátok havas csúcsai, mások oldalon a távolban a Tisza.

2008. május 6. kedd

Gézu délben: Még csak 62 km-t haladtunk, mivel a debreceni tv-stábok többször is feltartóztattak. Az idő egyenlőre jó, de már látszanak az esőfelhők.

Délután 14 óra: Nyírbogát előtt napozok az aszfalton. Mindenem fáj. Ma is volt eső.

Este 9 óra: Minden rendben volt a határon, egy öreg cigányasszonynál váltottunk pénzt. Az emberek barátságosak. A környék háború utáni. Egy szétlőtt házban húztuk meg magunkat, a második emeleten a fürdőszobában. Ez jó szállás.

Csubi este: az ukrán határ utáni első faluban, Vilokban szálltunk meg, egy elhagyott házban. Az emeletre nem visz fel lépcső, úgy adogattuk fel egymásnak a bicikliket, nehogy valaki az éjjel meglepjen. Fóliát terítettünk magunk alá, mert nagy a kosz.

2008.05.05 hétfő

9.30 Indulás Szegedről a Városháza előtti Széchenyi térről a Hódmezővásárhely felé vezető úton.

Gézu, késő este: Ma 180 km volt. Berettyóújfalu előtt 2 km-rel táboroztunk le. Teljes kimerültség, volt zápor, jégeső és hideg. Száraz hely hiányában a felöltözést meg sem kíséreltük. Este sátorozás a egy szántón a barázdákban. A hálózsák jó meleg, de reggelre minden kint hagyott cucc vizes (Mint az amatőrök :( )

 Az első nap útvonala nagyjából:

Az indulás előtti délután az utánfutóban: